Ezt a globális eredetű tendenciát ismerte fel a Matolcsy György nevével fémjelzett gazdaságpolitika 2010 után, ennek köszönhetően emelkedett hét év alatt 22 százalékról 30 százalékra a nettó bérhányad Magyarországon, és ezért második 74 feltörekvő ország közül Magyarország a Világgazdasági Fórum inkluzív növekedési listáján, amely végre nem csak azt vizsgálja, hogy mekkora a növekedés, hanem azt is, hogy abból az állampolgárok mennyit érzékelnek. (A listán a litvánok előznek meg bennünket, akiknél szinte minden dimenzióban jobbak vagyunk, kivéve az államadósság rátában, ami nálunk 74 százalék, a litvánoknál pedig 40.)
A felénk áradó kritika tehát éppen csak a lényeget mismásolja el és
abba a Matolcsyba rúg bele, akit a „dühös szakma” idehaza hét éve nem ért, de aki nemzetközi szinten lassan tankönyvi példává válik
a válságkezelésével és a tőke illetve munkajövedelem egyensúlyáért hozott intézkedéseivel, és akinek gazdaságpolitikáját szinte már mindenhol elismerik kishazánk „méregbe gurult dühös szakmáján” kívül.
Ha már a nagy vonalakon túlvagyunk, akkor nézzük a részleteket, mert itt is sok a ferdítés. Nem Piketty tárgyismerete a hézagos, hanem a kritikát velünk szemben szakmai Parnasszusról megfogalmazó szerzőé, aki egy kalap alá veszi az átalakuló V4-es gazdaságokat. Nem egyformán voltunk eladósodva, azt nem ugyanúgy kezeltük, nem egyformán privatizáltunk és nyitottunk a fejlettebb piacok felé és nem egyforma következményekkel szembesültünk. A csehektől és a magyaroktól csakis az elmúlt 6 évben áramlik ki közel ugyanannyi tőkejövedelem, jól látható, hogy előtte tőlünk jóval több áramlott ki.
A csehek és a lengyelek nem engedték be a kritikus szektorokba „ideológiailag túlfejlett” módon a külföldi tőkét, nem úgy a magyarok. A cseheknél és a lengyeleknél prioritás volt, hogy a gazdasági átalakulás során az ipar és a munkahelyek a lehetőségekhez mérten megmaradjanak.
Mi pedig törvénybe foglaltuk, hogy a privatizáció csodaszer, minden bajunkra gyógyír.
Ezzel összefüggésben míg nálunk a munkahelyek 30 százaléka szűnt meg, a lengyeleknél 20, a cseheknél pedig csak 10 százaléka.
Így a csehektől kiáramló tőke is elsősorban olyan, ami külpiacokra termel (lásd Skoda, amely 100 százalékban a Volkswagen tulajdona, ami pedig 20 százalékban német állami/tartományi tulajdon), szemben a magyaroktól kiáramlóval (államadósság kamatterhei, közműcégek, telekommunikációs cégek nyeresége, de persze nálunk is vannak exportra termelő külföldi tulajdonba tartozó vállalkozások, ami a jobb kategória). Ezért vagyunk mi a térségbeli vetélytársainknál is nehezebb helyzetben.